Isola d' Elba, vagy ha a sziget és Toszkána csábít.
Szia, ez az egyik másik utam, amely inspirációként szolgálhat számodra. Akár egyedül, akár motorral, akár a családdal autóval. Bármelyik lehetőséget választod, a sziget elérhető.
Ezúttal egy barátomat beszéltem rá erre az útra, akivel már bejártuk Európát. De összességében nem kellett sokat rábeszélni, és alapvetően azonnal beleegyezett az utazásba.
Májust választottam erre az útra, mivel a hőmérséklet ideális az utazáshoz, az ünnepek még nem kezdődtek el, és így Elba kanyargós útjai még félig üresek lesznek, még a környező tengerparti városokkal együtt is.
Kétnaposra terveztük az utunkat, egy éjszakai tartózkodással, attól függően, hogy hova sikerül megérkeznünk. Csak annyit tudtunk, hogy Ausztria lesz az. Munkahelyi elfoglaltságok miatt azonban csak délután indultunk. Az időjárás elfogadható volt, kivéve a szelet. Az utazás gyorsan és komplikációk nélkül zajlott. Mindkettőnknek volt ereje és étvágya, így éjszakába nyúlóan húztuk az utat. Este 9 körül eljött a szállásfoglalás és a szálláskeresés ideje. Nagyon gyorsan és 24 órás recepcióval találtunk. Később kiderült, hogy az egészet egy automata személyzettel látták el. Ami nagyszerű volt, mert nem számított, hogy 10-re vagy éjfélre érkeztünk. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen szolgáltatással találkoztam. A foglalás egy kódot adott, amivel az automatánál kaptam egy belépőkártyát, és máris indult a dolog. Reggel természetesen volt kávé az utazási kávéautomatából. MOKA by COFFE2GO. A rajt valamikor 08:00 körül volt, de rossz érzéssel, mivel az időjárás megváltozott, és az eső végig elkísért minket.
Sajnos így volt. A kijutás után kb. egy órával elkezdett esni az eső, elsőre nyári zápornak tűnt, barátom szerint sem fog sokat esni, és nem érdemes a csomagtartóból esőkabátot felvenni. De hadd mondjam el, egy idő után annyira eláztunk, hogy tényleg nem volt érdemes lehúzni az esőkabátot. Az eső kis szünetekkel kísért minket egészen addig, amíg kora este meg nem érkeztünk a kikötőbe. Ennek ellenére meg kell dicsérnem a Dunlop trailmax mission abroncsokat, amelyek képesek voltak kezelni az extrém vízátfolyást, amit az eső okozott, ami valahol Toszkánában ért minket. Egyébként az út rendben zajlott. Volt egy gyenge pillanat, amikor az autópályán félreértettük egymást, és szétváltunk, de 20 perc múlva újra együtt voltunk.
Ezután a kis zűrzavar után egyértelmű volt, hogy nem érjük el a 18-i kompot, ezért izgatottan vártam, hátha később visznek minket. A komphoz 18:40 körül érkeztünk meg. A helyi alkalmazott egy darabig fojtogatott minket azzal az információval, hogy be kell mennünk az irodába intézkedni, de szerencsére hamar megértette, hogy nem teljesen egyszerű az utazásunk, és telefonon keresztül elintézte nekünk. Talán a ruhájáról csöpögő víz győzte meg. Végül egy félig üres komppal indultunk el este fél nyolc körül. A komp Piombinóból Portoferraio-ba és vissza közlekedett. Valamikor este 10 előtt jelentkeztünk be, a kulcs az ajtóban várt minket. A késésünket még közöltük a kedves recepciós hölgyünkkel, Martinával 🙂 A Residence Villa Rosi-ban szálltunk meg, és mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a rezidenciát. Minden tiszta volt, a légkondi, a medence, a terasz... Az egyetlen dolog, ami kicsit az idegeinkre ment, az a reggeli volt, ahol csak csokis vagy lekváros croissant-t lehetett választani.
A következő napokban az időjárás fényűző volt a motorozáshoz, így nem maradt más hátra, mint élvezni, élvezni, és persze dolgozni, hiszen rengeteg anyagra volt szükségem az utazó hordozható kávéfőzőről készült fotókhoz és videókhoz. MOKA by COFFE2GO
Reggeli után rögtön a Spiaggia di Felciaio strandot látogattuk meg, amely természetesen még üres volt. Szemünket egy kis UNC kotrógép kötötte le, amely éppen dolgozott és hordta el a lebegő hínárt. Csináltam néhány videót és fotót, majd visszatértünk. A haverom úgy döntött, hogy pihen, én pedig elindultam a terepre dolgozni.
A Canyon Rosso volt a megállóhelyem. Mindenesetre kellemes látogatás volt, de semmi különös, de mindenképpen érdemes megnézni. Vörös sziklák halmaza egy réten, de szép kilátással a Ligur-tengerre. Utána vissza lehet menni a parkolóba, vagy tovább lehet menni valahol tovább. De közben felfedeztem ezt a Parcheggio Vigneria nevű fotogén helyet, ahol az első videósorozatomat készítettem.
Aztán beköltöztem a kanyonba. Onnan visszamentem a hegyeken keresztül a szállásomra, ahol a barátom várt. Együtt elmentünk a kikötőbe, hogy körülnézzünk és együnk egy jó pizzát.
Másnap a Bastione San Carlo kastélyt is magába foglaló ház megtekintése volt a programunk, ahol egy Napóleon nevű kispolgári kisember élt száműzetésben. Délután Lido di Capoliveri városát látogattuk meg. Az utak, a házak és a hangulat a tipikus toszkánára emlékeztetett. A városnak megvolt a maga csodálatos, nyugodt hangulata. Ezúttal azonban a főtéren kávéztunk egy helyi kávézóban, ahonnan kilátás nyílt a tengerre. Mindenképpen ajánlom, hogy látogassunk el erre a helyre, nagyon nyugodt hangulata volt.
Estére egy panoráma kilátást terveztem a Tramonto panoramico - Rosa dei venti-ben, ahol élveztem a naplementét a sziklákhoz csapódó hullámokkal és persze a munkával kapcsolatban, fotózva, videózva, drónozva. A naplemente mindig lenyűgöző a tengerparton!
Marciana Marina,
Az utolsó napra terveztük ezt a kis kikötővárost, ahol szétváltunk, mert valakinek dolgoznia kellett 🙂 Így a barátom a tengerparton maradt, hogy sonkákat tekerjen, én pedig a hegyekbe mentem dolgozni. 🙂
A hegy tetejét választottam Monte Corto ahová felmentem a drótkötélpályán Cabinovia Monte Capanne. Már a drótkötélpálya is élmény volt. Soha nem voltam még ilyen drótkötélpályán, és ajánlom mindenkinek, aki nem fél. De kb. 20perc abszolút nyugalom és csend volt. A drótkötélpályán kártyával lehet fizetni. A csúcs félig üres volt, így megint zavartalanul tudtam lőni és fotózni. Főszezonban valószínűleg nem lett volna ilyen klassz.
A barátommal a kikötőben találkoztunk, a biciklit a parton hagytam, és elmentünk egy helyi kávézóba vega-zni, ahol ki kellett várnunk a sziesztájukat, hogy át tudjunk költözni 5m-re a szomszédos étterembe. Ristorante Pizzeria da Beppeahol csodálatos bolognai tésztát ettünk. Az estét egy másik kávézóban fejeztük be a szomszédban, ahol tipikus olaszok módjára elidőztünk egy kicsit 🙂 .
Az indulás napja,
mindig szomorú, mert ez azt jelenti, hogy haza kell jönnöm, de másrészt alig várom, hogy láthassam a családomat és a kislányomat, akiket alig 1 km-re az otthonomtól hiányolok. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy egyben utazunk, amit szerintem idővel mindketten elsajátítottunk 🙂 De ez is nagyjából ennyi.
Az utazás rendben, minden probléma nélkül zajlott. Megbeszéltük, hogy este 10 óra körül keresünk egy szép pihenőhelyet, ahol néhány órára lehajtjuk a fejünket. Kiderült, hogy ez valahol Lignano mögött lesz. De sajnos az út mentén nem találtunk megfelelő helyet, így egyre tovább és tovább mentünk. Ahogy közeledtünk a dombokhoz, a hőmérséklet valahol 8°C közelébe esett. Mindent felvettünk, amink volt 🙂 Még a vízhatlan ruháinkat is. Valamikor hajnali 1 körül a fáradtság eluralkodott rajtunk, és úgy döntöttünk, hogy lehajtjuk a fejünket. Így hát a helyi szivattyú fapadlóján hajtottuk össze magunkat. Hatalmas élmény 🙂 Utólag visszagondolva... A földön aludni teljesen felöltözve, balaclavában és 8°C-ban. Akár egy órát is kibírtunk így. Úgy döntöttünk, hogy inkább szenvedünk a motoron, mint a földön. Tettünk valamit a gyomrunkba, leöblítettük a friss kávéval a mi MOKA utazási kávéfőző, és már indultunk is. Ismét Tarvisiót választottuk. A hegyekben a hőmérséklet 2°C-ra csökkent, még a mosolyunk is lefagyott. Valahol Villach után elegünk lett. És így találtunk egy Shell pumát valami osztrák faluban. Volt benne egy kis kávézó, ahol 3 órára leparkoltunk és adtunk neki egy szupermant... Reggel 8 körül felálltunk, ettünk egy falatot, forró teát és továbbindultunk. Valahol Oberwart kisváros környékén találtunk egy bezárt Obi boltot. Kihasználtuk a műszőnyeget, a nyugágyakat és szundikáltunk egy jót. Egy óra pihenés = energia az út további részére. Ami tökéletesen ment, és az utolsó rész Magyarországon keresztül vezetett. Remek időben (18:00) értünk haza, így még maradt időnk a családdal és a boldog kislányunkkal lógni. Összességében egy remek utazás volt, és a motorok nyergében eltöltött idő töredékét sem bánjuk. És ahogy a motorosok mondják, kerekek le.
HU 
SK_SK 
RO