Kirándulás a Schafberg-hegyre lakóautóval

Utazás a Schafbergre a Coffe2go Moka utazó kávéfőzőjével

Valahogy az utazás kezd a részemmé válni. A természetben lenni nagyon addiktív és pihentető. És főleg, ha spontán.

Ezért döntöttem úgy, hogy a motorkerékpárt lakóautóra cserélem. Már az első út során a furgonnal nagyon kedves emberekkel találkoztam egy Pozsony melletti kölcsönző cégtől. TRANZIT KORÁBBI LAKÓAUTÓK

A választásom tehát egyértelmű volt, a szabad időpontok ellenőrzése után azonnal lefoglaltam a Ford Transit midi-t. A terv világos volt, szép és vad.

Az egyetlen dolog, ami egyértelmű volt, az a Salzburgban, a Mondsee-tótól nem messze fekvő Schafberg-hegy volt. A kényelem kedvéért azonban az autópályás útvonalat választottam. A szállásomat +/- a Park4night alkalmazás segítségével térképeztem fel, ami mindenféle utazó számára nagyszerű. A kedvencem egy hangulatos hely volt az erdőben, a hivatalos parkoló közelében. A térképek szerint nem volt belépési tilalom. Egyébként a nyugati szomszédok elég szigorúak ebben a kérdésben és sok helyen találsz tiltást, főleg lakókocsikra, az enyém szerencsére kisebb volt és a 3,5T kategóriába tartozott.

Az utazás után kellemesen hűvösebb lett, és gyengén elkezdett esni az eső, alig vártam, hogy az autóban aludhassak az esőcseppek gyengéd kopogásától kísérve a kocsi tetején. Útközben, mint egyébként, készítettem egy kávét a mi utazási kávéfőző Mokaami már szépen megalapozott volt a mi utazótartó.

Kora este érkeztem a helyszínre. A helyet már elfoglalták a csehországi utazók, de mindenhol rengeteg a jó ember, így a lehető legtávolabbi helyen parkoltam le. Kipakoltam a grillt, sütöttem egy kolbászt, teát főztem és bekapcsoltam a Netflixet. Mit is mondhatnék még...

A tervezett célom 7 órai korai indulással volt betervezve, de ott olyan jól aludtál... 10:00-kor kezdtem el pedálozni, ami elég nagy hiba volt, részben azért, mert lecsökkentettem a szünetekre szánt időt, és a hőmérséklet is magasabb volt, mint szerettem volna. A túra nehézségét nehezebbnek értékelem. Megállás nélkül ment a végéig, sokszor meredek erdei emelkedőkön, tele sziklákkal, gyökerekkel és sárral az előző esőtől.

Volt néhány gyenge pillanatom az emelkedő alatt, és fontolgattam, hogy feladom, de ha már itt vagyok... 🙂 Tovább pedáloztam. Egészen addig, amíg el nem értem az AT valószínűleg leghosszabb fogaskerékének megállói közé. Rágugliztam, hogy vegyek jegyet az utolsó szakaszra, de csak teljes árú jegyet találtam, ami kb. 63€-ba kerül, ami tartalmazza az utat a völgyállomásról és vissza. Én azonban csak az út utolsó 1/3-át akartam megcsalni. Ez pedig túl soknak tűnt, így 45 perc szipogás után tovább pedáloztam a csúcsig. Milyen boldog voltam, amikor a csúcs alatt voltam. Az egyetlen dolog, ami "szívott", az a köd volt, ami a szikla túloldaláról gomolygott be. Végül hosszabb szünet következett. Szünet ebédre, kávéra és drónfelvételekre, kvantumnyi fotóra és videóra. Az idő kérlelhetetlenül fogyott, és nem volt más választásom, mint összepakolni és visszaindulni. Felfelé menet néhányszor kereszteztem a kötélpályát, így gondoltam, hogy megkönnyítem a dolgomat. A lejtő sármentes volt, ágakkal és egy kisebb lejtővel. Naiv elképzelésem az volt, hogy valahol az ösvény közepén lecsatlakozom a rönkcsatornáról és csatlakozom a túraútvonalhoz. Nem volt szerencsém, mert ez a rönkcsatorna egyszer sem keresztezte az ösvényt, 2 órával, több kilométerrel megnyújtottam a túrámat, és ami még rosszabb, kifogytam a vízből. Eljött a pillanat, amikor elegem lett, pont abban a pillanatban, amikor az ösvényt keresztezte egy kis patak, azonnal levetkőztem és vizes lett az alvázam, a kezem és a lábam. Ez nagyon jól jött.

Hét körül értem a kocsihoz, 22 km a lábamban, 3600 elégetett kalória és közel 40 000 lépés után egy hideg kólával ültem a kocsiban. A következő úti célom már tisztán látszott, csak a hegyről lenézve a völgybe. Lehúzni azt a zsíros foltot a Mondsee-tóban. A Google Maps segítségével feltérképeztem a helyszínt. Az alvóhelyet már útközben felfedeztem, egy zsákutca volt Winkl faluban, az erdőben, egy patak mellett, ahol a rókák szoktak jó éjszakát kívánni. Nem volt belépési tilalom, és az én feltűnésmentes lakóautómmal ez nem jelentett problémát. Este 8 körül leparkoltam az autót egy szép kis füves parkolóban, és az előrehozott órának köszönhetően szabad volt, és a hely szinte üres volt. A türkizkék tó hőmérséklete tökéletes volt, a víz tiszta, ahogy az egész környék is. Egy órán keresztül szipogtam, mint egy kisgyerek.

Ezután egy titkos helyre költözés, tisztítókúra, gyors tészta vacsorára, és a patak csörgedezésére az ágyban heverészés következett. Hihetetlen érzés ez. Reggel pakolni kellett, és egy autópályán hazautazni. A hazatérés mindig különleges. Egyrészt az utazás vége, másrészt viszont nagyon várom már, hogy lássam a családomat és a kisördögünket, aki napról napra nagyobb lesz. És egy utazás vége mindig egy új utazás kezdete. Pár nap szünet után ezúttal egy családi kirándulást terveztünk valahova Szlovákiába, és ott volt ez az érzésem...